Gyógyitó kristályok

Published by krisztina on

ásványbarlang, kristálybarlang, egyedi kézműves ásványkarkötő, prémium füstölő, medencefüstölő, könyvek, tönkölypelyva párna, légzéskönnyítő gyerekpárna, megfázás ellen párna, alvás zavarra párna, gyógynövényes párna, parajdi só, parajdi sópárna

Megpróbálom összefoglalni röviden a kristályok történetét, Férjemmel mindketten kristálygyógyászok, tibeti kristálygyógyászok vagyunk, illetve folyamatosan képezzük magunkat, hitvallásunk, hogy maximális, hatékony segítséget nyújtsunk a hozzánk fordulóknak.

A kristályokat több ezer éve használják díszítésre, a test ékesítésére, gyógyításra, védelem biztosítására, illetve varázslások és vallási szertartások alkalmával. A természet világában a kristályok a fizikai anyag legszervezettebb és legszilárdabb példái, s mint ilyenek az antrópia (rendezetlenség) lehető legalacsonyabb fokát képviselik.

A drágakövek és kristályok az állandó, tartós energia intelligens mezőit hozzák létre, s ezek segítségével képesek elképesztő mértékben elnyelni, visszaverni és kisugározni a fényt, s egyben növelni az éltető életenergia áramlását az ember fizikai és finomtesteiben. Amennyiben ezt az állandó energiát vagy kristályrezonanciát rendezett módon a hibásan működő energiarendszerekre irányítjuk, teljes egészében helyreállíthatjuk a rendszer állandóságát és egyensúlyát: a rossz közérzet megszűnik, a test újraszervezi magát, s összhangba kerül.

A kristálygyógyítás története

Krisztina&Gábor Kristálybarlangja

A kristályok alkalmazása kb.80 ezer éves múltra tekinthető vissza. Bizonyítékaink az ősi Lemúria, Atlantisz   idejéből származnak, de agyagtáblába vésett leleteket találtak a sumér birodalomból is. Az ókori kínai kultúra, Mezopotámia, az egyiptomi és a görög birodalom szintén nyújt emlékeket. Gondoljunk csak a régi, monumentális építményekre,  amelyek  a hatalom és a tudás szimbólumai voltak.

 Templomok, szakrális helyszínek kiegészítői voltak a kristályok, melyekkel  geometriai alakzatokat is kialakítottak. Már ekkor használták a jadet, jáspist malachitot, türkizt, lapis lazulit, hegyi kristályt stb.

Ezek az energetikai mezők képesek voltak különböző szertartások, rituálék rendezésére, összekapcsolva ezzel az Univerzum öt elemének energiáit. A különböző természeti népek, úgymint az amerikai őshonos indiánoktól kezdve az ausztráliai bennszülöttekig amulettként hordták a köveket védelmi és szerencsehozó céllal. Azt gondolták ez védi őket a vadászat alatt vagy a betegségek elleni védekezésül, csökkentve félelmeiket. Már akkor ismerték a kristályok porrá tört változatát vagy főzetét, amelyet bensőleg fogyasztottak. Az első írásos bizonyíték a Krisztus előtti 400 évvel számított időből maradt fenn, amit egy görög filozófus Theophrasztosz jegyzett le A kövekről című írásában. A tudós szerint a köveknek női és férfi nemük van, ami fontos a gyógyításban, hiszen nem mindegy hogy melyik részünket akarjuk kezelni: hiszen az ember két fele a női-jin és a férfi-yang energia részei. 

Míves ékszereket, uralkodói eszközöket, szakrális jelképeket díszítettek meseszép kövekkel, gondoljunk csak a magyarok Szent Koronájára

Az ember mindig is kereste önmaga szépítésének lehetőségeit. A kristályok természetes adottságait pedig legegyszerűbben talán a belőlük készült védelmező amulettek és ékszerek viselésével lehet kiaknázni. Ezt a réges-régi szokást az őskorból származó leletek is bizonyítják.

A kristálygyógyításról szóló első írásos beszámolók az ókori Egyiptomból maradtak ránk. Az egyiptomiak részletes leírásokat hagytak hátra a drágakövek, például a malachit gyógyító és védelmező felhasználásáról. Az ókori egyiptomiak emellett még lápisz lazulit, karneolt és líbiai sivatagi üveget (arany tektitet) is alkalmaztak. Az inkák a smaragdot, az aztékok az obszidiánt, míg a kínaiak a jádekövet, a tibetiek és az amerikai őslakosok pedig a türkizt kedvelték. Füstkvarccal, malachittal, borostyánkővel, agyagpalával és fekete borostyánkővel vagy zsettel a kelták díszítettek.

Plinius ókori római író, polihisztor, enciklopédista Természettudományos Enciklopédiájában komoly fejezetet szentelt az ásványtannak, az ő elvei szerint a természetben rejlő kettősség az alapja  annak az erőnek,  mely biztosítja a kozmosz egységét, és meghatározza törvényeit.

Hippokratész – az orvostudomány atyja, valamint  Arisztotelész – filozófus  idejében is jegyezték   a kristályok gyógyító voltát.

Az 1098-ban született Hildegard von Bingen, a középkor leghíresebb asszonya, misztikus filozófus, zeneszerző, költő, apáca rendkívüli tudós volt. Életműveit több tudós is elemzi napjainkban is. 81 évet élt az ő korában.

„Isten sem a drágakövek ragyogását, sem azok erejét nem engedi kárba veszni, mivel úgy akarta, hogy a Földön becsüljék és dicsőítsék őket, és orvosságul szolgáljanak.”

A betegségek valódi okáról, a test, a lélek valamint a szellem kapcsolatáról felvilágosult nézetei voltak. Nevéhez fűződik a kristályok elixírjének belső alkalmazása, az ivókúrák , tinktúrák gyakorlati felhasználása. 

Szent Hildegard drágakövei: 

Achát , Alabástrom, Ametiszt, Hegyikristály, Borostyán, Berill, Karneol, Kalcedon, Krizopráz, Gyémánt, Gránát, Heliotróp, Vörös jáspis, Mészrózsa, Lápis lazuli, Magnetit, Peridot, Igazgyöngy, Prázem, Rubin, Zafír, Szárder, Szardonix, Smaragd, Kék topáz, Cirkon. 

 Itt meg kell még említenünk Paracelsus nevét is, aki a fürdőkúrákat, a szervezet nyomelem pótlását és az oldott ásványi anyag tartalmú oldatok fogyasztását javasolta.

Láthatjuk, hogy mindenhol szerepelt a kristályenergia, mint gyógyító energia a történelem folyamán. Szerepük fontos lenne a hagyományos orvoslás kiegészítőjeként, hiszen az energetikai kezelések komoly súlypontja, úgymint a gyógynövények és az illóolajok, vagy éppen a színterápia alkalmazása.

Ma is alkalmaznak kristályokat, főleg kvarckristályokat orvosi műszerekben, hadiiparban, televíziókban, órákban, űrkutatásban.

A mai napig fennmaradt, az Indiai-félsziget ájurvédikus és tantrikus bölcseitől származó írásos tudásanyag is említést tesz a drágakövek káprázatos képességeiről. A védikus csillagjóslás szerint (a Védákat az indiai filozófia elsődleges forrásaiként tartják számon) a drágakövek – a rubin, a smaragd, a gyémánt, a kék és sárga zafír – fizikokémiai és elektrokémiai úton fejtik ki hatásukat. Az ajánlás egyszer ékszerként, másszor szájon át bevehető pépként vagy oxidként javasolja alkalmazásukat – ez utóbbi módszer a test biomágneses burkára (az aurára), illetve az ideg- és a nyirokrendszerre hatva éri el a kívánt hatást.

Hogyan viselték a kristályokat?

Kezelő kristályok egy része- Krisztina&Gábor Kristálybarlangja

• A drágaköveket hagyományosan az ujjon, gyűrűfoglalatban hordták, ami felsőbbrendűséget, azaz a szellemi egység állapotát jelképezte; a kövek jótékony energiákat szállítottak a test különböző részeibe.

• Az ősi uralkodók drágakövekkel ékesített koronát viseltek – ezzel is az illető személy fontosságát hangsúlyozták.

• A karon és a csuklón hordott kristályok a test azon oldalára hatottak, amelyen viselték őket.

• A nyakban, látható helyen függő drágakő átengedi magán a Nap sugarait, így lehetővé teszi, hogy a kőben rejlő jótékony energiákat a napsugár feloldja, majd a fizikai és finomtestekbe juttassa.

• A fülbevaló viselésének szokása egészen az ókorig vezethető vissza. Eredetileg a függő a gonosz szellemektől védte a fület.

A fület díszítő kiegészítők egyébként azon amulettek népes családjába tartoztak, amelyek a test nyílásait a rosszindulatú lelkektől óvták. A fülbevaló ugyanakkor a jobb és bal agyfélteke közötti összhang megteremtését is szolgálja, s a fül akupresszúrás pontjait is ingerli.

• Egykoron a hastáncosok köldökükben rubinkövet hordtak, ezzel akarták fokozni a nemi vágyat.

A kristályok keletkezése és a gyógyító tulajdonságaik közötti összefüggés

Primer képződés

A Föld külső rétegét a szilárd földkéreg borítja, alatta a külső és  a belső földköpeny található, majd még beljebb haladva a Föld belseje felé, a magma mozog. Ettől azonban több kilométernyi jó szigetelésű kőzet választ el bennünket, hacsak nem olyan területen élünk, ahol a földkéreg törésvonala földrengéseket és vulkánkitöréseket okoz. A kéregnek ezt a mozgását tektonikai lemezeltolódásnak hívjuk. A vulkáni tevékenység során a magma így kerülhet a felszínre. Gyakoribb azonban a folyamatos keringése, amikor is a magma a földkéreg törésvonalai mentén feljebb áramlik a nyomás hatására, majd visszasüllyed és lehűl. Ez az állandó tevékenység az ásványok keletkezésének fő momentuma. Ha ez az anyag egységes anyagból áll, ásványnak nevezzük.  Ha különböző alkotórészből tevődik össze, kőzetnek hívjuk. A kikiristályosodás attól függ, hogy a folyékony magmában mennyi alkotórész vagyis ásványkristály van és az milyen gyorsan tud lehűlni. Láthatjuk, hogy a kristályok képződése hosszan tartó, évmilliókon átívelő folyamat.Pl.obszidián-valójában kőzetüveg, riolit, leopárd jáspis,tűzopál.

Szekunder képződés

A már kialakult kőzeteket és köveket a természeti hatások átalakítják, immár a felszínen. Ezek a hatások a hőmérséklet ingadozásai, napfény, eső, szél. A hegyek átalakulása ezen környezeti hatások része, a nagyobb kőzetek így töredeznek szét kisebb kőzetté, majd a hegyi folyók, patakok szállítják le a magasabban fekvő területekről a völgyekbe. Ahol lelassul a vizek áramlása, ott leteszik hordalékukat, némely kőzet fel is oldódik, a többi tovább kopik, mállik. Ezt nevezik leülepedésnek és ezek lesznek az üledékes kőzetek. Pl. angelit, szelenit vagy gipsz, dolomit, kalcit, pirit.

A kőzet tovább alakulhat a felszín alatt, amikor is a felszíni víz beszivárog a kőzetek belsejébe és ott a repedésekben el kezdi feloldani a kőzetet. Ebben segítségére van a felszínről szállított oxigén, szén-dioxid illetve a különböző savak. Így keletkezik a krizokolla, türkiz.

Tercier képződés

A földkéreg lemezei folyamatos mozgásban vannak a mélyben  és a felszínen is– ezt most is tapasztalhatjuk- ide értve a kontinentális és az óceáni lemezeket is.  Ezek a lemezek egymásnak préselődnek, torlódnak, hegységgé alakulnak: Himalája, Sziklás –hegység, Andok. Óriási nyomásviszonyok lépnek fel, amelyek átalakítják a kőzeteket. A kristályok megpróbálnak kitérni a nyomás elől, így egyes anyagok kipréselődnek, más anyagok pedig összepréselődnek az alapkőzettel, nyomásállóbb kőzeteket alkotva. Ennek során teljesen új ásványok is képződhetnek. A folyamatot a környezeti hőhatás még tovább fokozhatja. A hő és nyomás hatására létrejövő folyamatot metamorfózisnak, az átalakult végterméket pedig metamorf kőzetnek nevezzük. Pl. gránát, kianit, jáde, tigrisvas, szerpentin, zafír, rubin. 

Mi az összefüggés az ásványok képződése és a gyógyhatásuk között?

Primer képződés

Olyan élethelyzetekben, amikor valamit tanulnunk kell vagy új benyomásokat kell szereznünk, feldolgoznunk – ezek az ásványok nyújtanak komoly segítséget.

Szekunder képződés

A legjobb választás, amikor a környezetünkkel vagy  a környezetünkben lévő emberekkel kell konfliktusokat, helyzeteket megoldani, legyen szó múltbéli vagy aktuális gondról. Szabályok, hiedelmek, fájdalmas élmények tudatosítása és feloldása.

Tercier képződés és metamorf ásványok

A radikális változásokban segítenek, amellyel megtehetjük azelső lépéseket a teljesebb és egészségesebb életért. A haszontalan szokásoktól, kompromisszumoktól szabadít meg. Felgyorsítják a belső konfliktus okozta betegségek legyőzését. 

Forrásmunka: Michael Gienger: A kristálygyógyászat tankönyve, ill. Természetgyógyász magazin

A kristályok , ásványok nem gyógyszerek, illetve nem helyettesítik betegség esetén az orvosi ellátást. Amennyiben bármilyen fizikai vagy mentális betegsége van , forduljon orvoshoz. A kristálygyógyászat, mint holisztikus terápia, kizárólag komplementer, azaz kiegészítő módszer betegségek esetén.

Hangulatos ásványfal-Krisztina&Gábor Kristálybarlangja

 

Krisztina&Gábor